Az ember nem befejezett állapot, hanem (lehet/talán) állandó készenlét egy terv felé, de mi ez a terv? A kérdés izgalmas…
Az emberekben nyugtalanság, bizonytalanság, erőtlenség érződik, meg
egyfajta neurózis: a bizonytalan élet neurózisa. Nagy gond a
megélhetés…, és a félelem, hogy állás nélkül maradnak…
Keressük a soha nem elérhető előrelátást, mely rendezi életünket,
akadályt és lehetőséget úgy csoportosít, hogy végül is, a mi életünk a
mi sorsunk legyen belőle...
Az ember a végzettel szemben mindig lapít, gondolja, hogy van, csak
azt hiszi az ő életére, az ő személyére ez nem érvényes. Bár nagy erők
emelnek és mozgatnak minden sorsot, de a cselekedet a miénk…
Most éppen a kereszténység az, ami a jelen életünkből hiányzik, és
úgy érzem az Egyházéból is. Pedig van út az Istenhez. De az Istenhez az
utat az embernek kell megépítenie, emberi módon, emberi
erőfeszítésekkel…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése