Németh György ~ Miben hiszek

Miben hiszek? Nem többen, mint amennyi szükséges. Hiszek a szellemben, a szenvedélyben, az ízlésben, a mértékben, a magasabb és forróbb, emberibb, értelmesebb örömben. Nem hiszek abban, hogy a technika és a civilizáció tobzódásában meg a tudományok szakadékfeltárása közben az élet egy földrengéses területté változott volna. Azt sem hiszem, hogy az emberiség gépiesen rohan a végső megsemmisülés kalandja felé, és közben az ember lába alatt lassan beszakad a Föld. Igaz a megsemmisülés kalandja nem lehetetlen, de nem valószínű. Az embernek van ereje, tehetsége, képessége az élet veszélyes fordulópontjain megállni, a korábbiakat abbahagyni és új módszerrel, elmélettel, gyakorlattal tovább élni. Ez a nagy titok, de ebben is hiszek! ~ Németh György, Egy gyógyszerész feljegyzései

Németh György

Az MNB és a devizatartalékok

Az MNB 2012-ben csökkentette már a devizatartalékokat, egyszerűen: az állam lejáró deviza adósságait a forintban jegyzett állampapírok eladásaiból, kvázi forinttal (új deviza bevonása nélkül) fizette ki. Erre a MNB és az ÁKK közötti megállapodás (az ÁKK akár elad, akár vesz devizát, az MNB-nél vált) lehetőséget adott. Amúgy, amíg a „bőséges” uniós források nem apadnak el, 2013-ban 2-2,5 milliárd euró devizatartalék csökkenés, nagy problémát talán nem fog okozni. Ma még nem világos, hogy Simor András jegybankelnök utóda ki lesz, milyen monetáris politikát folytat majd, de a jég vékony, a befektetők bizalma illékony. A forintgyengülést okozó tőkekivonásra ingerlő monetáris politikát messze el kell kerülni!

Hivatali kaland…

Hivatali kaland. Egy csípős januári reggelen a Munkaügyi Központ (a továbbiakban: hivatal) ajtaján belépve, a nagy tömeg meglep. A kormányzati kommunikációban a munkanélküliség csökken, úgymond kezelt probléma. Az januári időpontot, az előző év decemberben egy – hivatali léptékkel mérve – rövid és egyszerű eljárás után kaptam. A szürke, fagyos január, nem hivatali ügyintézésre való idő, nagykabát, sál, kesztyű (az ügyfeleknek vagy a kezükben a ruhatár, vagy izzadnak) jobb lenne az ilyesmit tavasszal, talán kora nyáron intézni. De helyzet most van. Nincs állás. Szorgalmas, korán kelő, feladatot kereső és megoldóként, próbálok kalandot fabrikálni ebből a helyzetből. Óvatosan várom, hogy az ügyintézőhöz kerüljek és gyorsan átessek ezen az egészen. A tömegben sokféle arc, mind fáradt, néhány ravasz mosolyú, de a többség unott, egy néhányan a panoptikumban is megállnák a helyüket. A sorszámom felvillan, és amíg az ügyintézőhöz érek, átfut bennem: a hivatalokat nem szeretem, nagy rendszerek, és mint ilyenek már leírták az embert, csak személytelen közönnyel aktázzák őket. Hamar meglepetés ér, az ügyemet gyorsan elintézik, és mint ügyfelet méltóságteljesen kezelnek. Mi történt? Lehet, hogy a hivatal megváltozott? Vagy egyszerűen ahhoz, hogy ilyen kalandot megéljünk, csak az a kedvező pillanat kell, hogy a hivatal és az ügyfél szinkronba kerüljön.

Fodor Gábor pártot alapít

Fodor Gábor pártot alapít. Fodor Gábor újra kezdi a játszmát. Új liberális pártot alapít! Kérdés, a liberálisok „elanyátlanodott” helyzetében e párt képes-e betölteni a liberális oldalon keletkezett űrt, oldani a zűrzavart? Egyszerű legényegyletes, dalárdás csapat alakul-e? Vagy a dilettantizmuson túlmutató, fegyelmezett, toleráns, együttműködő szellemű új párt létrehozására lesz-e remény? Fodor Gábor az elmúlt 25 évben sokat hibázott és gondolom sokat tanult is, mert utóbbira nagy szüksége lesz ebben az új politikai „job”-ban. Amúgy a liberálisok sorsa és szerepe a fanatikusok világában és az eszelős szélsőségesek között hálátlan, fárasztó szerep. A rengeteg politikai zsebtolvaj között lavírozni minden alkalmi dobverésnél megjelenni, az alkotó szellem látszatát sugározni és lehetőleg mindenkiben elcsábítható saját szavazóvá váló alanyt szimatolni, nehéz ügy. A továbbiakat majd meglátjuk…

Dexter

Azt gondolom, a Dexter című sorozat kiváló, egy sorozat mely hét évig tartja a szintet, már önmagában is elképesztő! A címszereplő (Dexter) Michael C. Hall egyénisége, fellépése, következetessége húzza a sorozatot, megfelelő a szerepre. Minden epizódjában eleven energia parázslik, a „csendes részekben” is, messze kiemelkedik az olcsó, rikító, feltűnést keltő sorozatok tengeréből!

A hobbit: Váratlan utazás c. filmről

Nagyon látványos a film, ez nem vitás. Emellett a „A hobbit: Váratlan utazás” c. film Észak-Amerikában nagy mozis siker. Mégis, a Gyűrűk Ura trilógiához képest csalódtam e filmben! Nem a finnyásság beszél belőlem, de a „A Gyűrűk Ura trilógia” után nagyon nehéz volt Tolkien, sztori szegényebb „A hobbit”-jából még egy diadal filmet készíteni. A sztori feljavítását némileg segítette, Tolkien művének Peter Jackson-i (rendező) szabadabb kezelése, kvázi a „A hobbit” történetének, látvány filmre adaptálása. De még így is a kevés pörgős aktív amúgy jól megkomponált jelenetet, sok lassú unalmas részlettel körítették. Nem éreztem a film összhatás dinamizmusát, a kicsit hosszú lére eresztett 169 perces filmben néha kicsit elbágyadtam. De a film nagy üzlet, és Peter Jackson tehetséges! Persze nem csak ezért, de Peter Jackson a lehető legtöbbet kihozott - amit lehetett - a történetből. A film látványvilágával, kosztümök, díszletek, csodálatos helyszínek, 3D technológia és a számítástechnika, nincs baj. Összegezve mégis azt mondhatom, a „A Gyűrűk Ura trilógia”-t már látva, jól ismerve, a „A hobbit: Váratlan utazás” c. film végére, már kevésbé lelkesedtem ezért az alkotásért.