The Sun Also Rises

You can’t get away from yourself by moving from one place to another. – Ernest Hemingway ~ The Sun Also Rises (Tejberizsa Wordpress)

Az ember kedélye...

Az ember kedélye a Karácsony est és a Szilveszter éjszaka közötti időben kissé megereszkedik… Elfelejti a prózát és az egyszeregyet… valami tisztább, művészibb és megnyugtatóbb után vágyakozik. Egy komoly matematikusokból álló társaság, amely kék csájalángokkal és pezsgődurrogással köszöntötte az újévet, szintén ennek a hangulatnak hódolt, amikor a félig homályos szalonba léptem. Az asztalon, mintha csak társasjátékot játszottak volna, egy hófehér kartonlap volt. A kartonon két párhuzamos vonal. Valaki felkelt, s egy tűt behunyt szemmel, egészen a véletlenre bízva magát, rádobott a síkos kartonra vagy százszor egymás után. Aztán a társaság számolni kezdett... A dobások számát elosztotta azzal az összeggel, mely azokat az eseteket fejezte ki, melyekben a tű a véletlen ötletéből metszette a parallel vonalat. És az eredmény minden esetben ugyanaz volt: a π (pi), a Ludolf-féle szám (a kör kerületének és átmérőjének viszonyszáma)… Megismételték a kísérletet egyszer, kétszer, háromszor, sokszor; az eredmény egyre pontosabb lett. Az ősrégi szám, melyet még Arkhimédész számított ki, fatális biztonsággal ütötte ki fejét az esetlegességek kusza homályából…

Figyelni egymásra...

Ha önzők vagyunk, képtelenek leszünk megismerni egymást, figyelni egymásra és törődni egymással. Az egymásra való odafigyelés és szeretet az a lehetőség, amely élteti, életben tartja a kisebb-nagyobb emberi közösségeket és ez, az egész társadalmunknak is létfontosságú alapja. A gazdasági egymásrautaltság, a történelmi összetartozás, társadalmi, politikai erők mind fontosak, de szeretet és törődés nélkül nincs, és nem is maradhat fenn egy közösség. Egyetlen társadalom sem képes működni szétszakított és elidegenedett egyének összességeként. Persze szeretni nem lehet általában, elvontan és elméletben, hanem, csak konkrétan, itt és most. A szeretet köreiből kialakuló szolidaritás, képes lesz összetartani a társadalmat, és valódi közösséget kovácsolhat az emberekből… úgyhogy van feladat 2014-re!

Az igazi művekhez

Amikor a könyveimet rakom rendbe a polcokon, mindig elcsodálkozom, milyen sokat írtak az igazi írók. És hogy nem lehet bízni az egykönyvű írókban. Például Stendhal, aki szűkszavúnak tetszik s az is volt, rengeteget írt, leveleket, naplót, úti jegyzetet, egy hatalmas bár néha láthatatlan életművet. Életművéből  a hivatalos remekművek, a Vörös és fekete,  A pármai kolostor úgy magasodnak ki, mint a székesegyház tornya egy kis városból. De a székesegyházhoz elébb meg kell alkotni a várost is, amely körülveszi, mert önmagában értelmetlen. Így azután az író töméntelent kénytelen alkotni és építeni, mellékesen, amíg eljut feladata igazi értelméhez, igazi műveihez. E mellékes és csaknem láthatatlan alváz, a rengeteg „egyéb” írás és környezet nélkül, nincs remekmű, nincs székesegyház, nincs torony…

A hit...

Ha időnként megvizsgáljuk Istenhez való viszonyunkat és ebben elharapóztak a hitetlenség vagy akár a babona elemei, gyors cselekedetekre van szükségünk. Hitünket vissza kell állítani, hogy méltó legyen az Istenhez és az emberhez. Azokat a kényszer cselekedeteket, mint a rimánkodás, hajlongás, „vakhit” el kell hagynunk és méltó megbecsült magatartást és hitet kell mutatnunk az Isten felé. Ez a kötelességünk Isten irányába és ez ad rangot a hitünknek is…

Az írás

Ha ismerjük a betűket, meg a helyesírás szabályait tudunk írni. Tudunk írni? A betű és helyesírási szabályok ismeretében, birtokában a gondolatainkat, élményeinket kifejezni nem túl nehéz. Persze a gondolat, a képesség, a ráérzés és a hangulat kevés, hogy egy írás, egy történet, formát, alakot kapjon. Mert egy jól megírt történethez látomás kell a világ cselekményeiről és eseményeiről. És mi az írás belső szerves értelme? Talán felemeli a történetet oda, ahol az élet, az álom új értelmet kap, és ezzel egyszerűen gyógyít. Lehet. Meg persze az is előfordul, hogy néhány írás időnként fertőz és rombol…

Weöres Sándor

"Az egyik legnagyobb költőnk, akinek semmiféle hatalom nem állított szobrot."

Csak igazában nem vagyok - Száz éve született Weöres Sándor

A legnagyobb huszadik századi költők egyike, mégis főleg a gyerekverseiről ismerik. Vallásosság, nyelv, filozófia a bóbita mögött.”

Jó verset írni nem lehet, a jó vers néha lediktálja magát Valakinek. Weöres Sándornak az élet úgy hozta, hogy jó néhányszor meghallotta ezt a diktálást. A szobrokkal meg tényleg nem kell foglalkozni, a talapzatát mindig lepisálják a kutyák.

„A nap legszomorúbb híre: a kormány mozdonyt nevezett el Weöres Sándorról - most.444.hu”

Akárhogy is van ez a Weöres Sándor és a mozdony/vonat esete, nincs gond vele. Az iskola, a nevelés csak lassan tudja átadni egy Weöres Sándori kultúrkör élményeit az iskolásoknak, idő kell, míg az erre kialakuló műveltség igény reflexé erősödik. Idő meg van, mert a vonatok lassan járnak.

Nagy költők nincsenek, csak jó versek vannak! Csillogó, ragyogó, szikrázó fölény és összjáték!

Weöres Sándor

Németh György ~ Isteni rend

A kérdésre, van-e Isten és valamilyen isteni rend, vagy nincsen nehéz felelni. Az emberi fogalmak szerinti észlelhető, érzékelhető alakban valószínűleg nincsen. De az ember és a világ egymással összefüggő viszonyaiban, a világ megismerhető részében és a saját sorsomban valamilyen rendet tapasztaltam. Mire gondolok: egy néha érthetetlen, néha bonyolult, de több mint emberi rendre bukkantam. Ez talán az emberfeletti, az isteni rend? Persze időnként ez a rend borzalmas összevisszaságnak, rendetlenségnek tűnik, mégis később érthető, ez rend a javából. Az általunk esztelennek és néha tragikusnak tűnő előfeltételekből történő események után, belátjuk, ezek az események nem is alakulhattak volna másképpen, mint ahogy történtek. Ilyenkor ezt az emberfeletti rendet megértjük. Ez a rend biztos kézzel mozgat, helyére tesz mindent és a céljainkhoz vezet.  Azt gondolom: nagyon valószínű, hogy ez az isteni rend teszi elevenné e világot, miközben személyes megbízatást ad mindnyájunknak! ~ Németh György, Egy gyógyszerész feljegyzései

Ferenc pápa

Az argentin Jorge Mario Bergoglio március 13-i pápává választása pozitív meglepetés volt. Ezt követően gyors nyilatkozatai Ferenc pápaként, miszerint: szegény egyházat és a szegényekért fellépő egyházat szeretne azonnal példát mutatott híveinek. Erre tényleg nagy szükség van. Mert az Egyház hitelesebb lenne, ha az idők folyamán nem gyűjti, és nem őrzi oly féltő gonddal a kincseket. Az Egyháznak még sok minden tennivalója van és lesz, hitelesebben érdemes működnie!  És akkor, a mai értelemben kiüresedetté és gyakran formalitássá vált Egyház nem csak egy panoptikum lesz, ahol néha átdereng az Isten. Persze, nagy izgalomra még így sincs ok, az Egyház által per saldo jobbá lett a világ és remélem, Ferenc pápa még jobbá teheti!