A gyermek

A gyermek mindig a jövő… a meg nem született gyermek pedig a jövő elvesztése…

Erről-arról 4.

A magyarságról: kis nemzet tagjának lenni nem szerencsétlenség… sokkal inkább ösztönzés!

Kishitűség: amikor az ember elveszti hitét az életben, az Istenben… már nem jókedvű, a földi és a természetfeletti lehetőségek már kialvó félben vannak a lelkében… ezt az állapotot kerüljük el!

Nagy tragédia: amikor az ember azt érzi, hogy olyan világban él, amellyel szemben nincs már semmi kötelessége…

Önmagunkra legalább olyan erővel kell haragudni, mint azokra, akire haragszunk… de ha leszáll a nap, el kell felejteni a haragot…

Az ember élete során önkéntelenül is sok salakot gyűjt, tárol a szervezetében. Időnként nem túl nagy nehézségek árán megszabadítjuk a szervezetünket salaktalanító kúrával a felgyűlt káros anyagoktól és „kitisztulunk”. De mi a helyzet a lelkünkkel, azt hogyan tudjuk megtisztítani..?

Erről-arról 3.

Ötven után az idő ritmusa már más: jobb, több, mert lassúbb… Amíg sietsz, mert ifjan mindig sietsz, kevés időd van, de később ráérsz (másképpen) van időd, már van miből…

A bosszú talán emberibb, mint a megbocsájtás olcsó fölénye, aminek az alján többnyire gyávaság lappang. A nagylelkűség igazán érdekes megnyilvánulás, de szinte sohasem őszinte… Az alázat a kemény dió: még az is lehet, hogy igen nagy gyöngeség, de most inkább azt gondolom, hatalmas nagyon nagy erő...

Nem könnyű egy olyan világban élni, melynek isteni rendjét folyamatosan megzavarja az ember…

Amilyen mértékben távolodsz a világtól, olyan mértékben tudsz közeledni magad felé… talán…?

A politikusok néha veszedelmesen hazudnak. Az igazat hazudják. Ez nem vicc. Hazugságaikat a valóság elemeiből építik fel, az adatok igazak, csak az egész, amit így mondanak hazugság…

Erről-arról 2.

Az ember nem befejezett állapot, hanem (lehet/talán) állandó készenlét egy terv felé, de mi ez a terv? A kérdés izgalmas…
Az emberekben nyugtalanság, bizonytalanság, erőtlenség érződik, meg egyfajta neurózis: a bizonytalan élet neurózisa. Nagy gond a megélhetés…,  és a félelem, hogy állás nélkül maradnak…
Keressük a soha nem elérhető előrelátást, mely rendezi életünket, akadályt és lehetőséget úgy csoportosít, hogy végül is, a mi életünk a mi sorsunk legyen belőle...
Az ember a végzettel szemben mindig lapít, gondolja, hogy van, csak azt hiszi az ő életére, az ő személyére ez nem érvényes. Bár nagy erők emelnek és mozgatnak minden sorsot, de a cselekedet a miénk…
Most éppen a kereszténység az, ami a jelen életünkből hiányzik, és úgy érzem az Egyházéból is. Pedig van út az Istenhez. De az Istenhez az utat az embernek kell megépítenie, emberi módon, emberi erőfeszítésekkel…

Németh György ~ Erről-arról 1.

Az öregkorára cinikussá keseredett Goethe azt írja: az emberek elől érdemes, sőt inkább el kell hallgatni az igazságot, legalább tudjuk, a politikusok olvasnak Goethe-t is…
A mai élet zűrzavarában a boldogság vagy boldogtalanság szavak már gyakran elvesztik személyes értelmüket, helyükre a gazdasági válság, pénztelenség és munkanélküliség kerül…
Sajnos a műveltség és az erkölcs a szó igazi értelmében már nem „életforma szerű” követelmény…
Időnként lemondunk valamiről. Azután az élet nem mindig érzékelhető erői, úgy rendezik a lehetőségeket, hogy amiről lemondtunk egyszerre csak alakot kap…
Mit mondhat az ember Istennek, önmagának és a világnak, talán a Miatyánkot… ~ Németh György, Egy gyógyszerész feljegyzései

Az ember kedélye...

Az ember kedélye a Karácsony est és a Szilveszter éjszaka közötti időben kissé megereszkedik… Elfelejti a prózát és az egyszeregyet… valami tisztább, művészibb és megnyugtatóbb után vágyakozik. Egy komoly matematikusokból álló társaság, amely kék csájalángokkal és pezsgődurrogással köszöntötte az újévet, szintén ennek a hangulatnak hódolt, amikor a félig homályos szalonba léptem. Az asztalon, mintha csak társasjátékot játszottak volna, egy hófehér kartonlap volt. A kartonon két párhuzamos vonal. Valaki felkelt, s egy tűt behunyt szemmel, egészen a véletlenre bízva magát, rádobott a síkos kartonra vagy százszor egymás után. Aztán a társaság számolni kezdett... A dobások számát elosztotta azzal az összeggel, mely azokat az eseteket fejezte ki, melyekben a tű a véletlen ötletéből metszette a parallel vonalat. És az eredmény minden esetben ugyanaz volt: a π (pi), a Ludolf-féle szám (a kör kerületének és átmérőjének viszonyszáma)… Megismételték a kísérletet egyszer, kétszer, háromszor, sokszor; az eredmény egyre pontosabb lett. Az ősrégi szám, melyet még Arkhimédész számított ki, fatális biztonsággal ütötte ki fejét az esetlegességek kusza homályából…

Figyelni egymásra...

Ha önzők vagyunk, képtelenek leszünk megismerni egymást, figyelni egymásra és törődni egymással. Az egymásra való odafigyelés és szeretet az a lehetőség, amely élteti, életben tartja a kisebb-nagyobb emberi közösségeket és ez, az egész társadalmunknak is létfontosságú alapja. A gazdasági egymásrautaltság, a történelmi összetartozás, társadalmi, politikai erők mind fontosak, de szeretet és törődés nélkül nincs, és nem is maradhat fenn egy közösség. Egyetlen társadalom sem képes működni szétszakított és elidegenedett egyének összességeként. Persze szeretni nem lehet általában, elvontan és elméletben, hanem, csak konkrétan, itt és most. A szeretet köreiből kialakuló szolidaritás, képes lesz összetartani a társadalmat, és valódi közösséget kovácsolhat az emberekből… úgyhogy van feladat 2014-re!

Németh György ~ Az igazi feladat

Az igazi feladat mégsem a túlélni, hanem a magamévá élni az időt… és öröm kell, öröm öröm… olyan gyönyör, mely már közel van a halálhoz. A gyönyör talán még a versnél is, a zenénél is több… vagy talán ugyanaz… ~ Németh György, Egy gyógyszerész feljegyzései

A szegénység titkai

Hol van az erkölcsi igény, amely megközelítheti a szegénység titkait? És melyik társadalmi rendszer tud változtatni a szegénységen? Ki a szegény, és kinek az áldozata? Sok a megválaszolatlan kérdés, irtózatos dolog ez…