ODILON REDON (1840-1916): BUDDHA IN HIS YOUTH
2014. november 18., kedd
Elismerjük, hogy az öregedés...
„Elismerjük, hogy az öregedés, a betegség és a
halál elkerülhetetlen, és mégis a hasonlóan üres és mulandó dolgok
között kereskedünk…”
Te vagy, akinek életet...
Te vagy, akinek életet adtam,
És te vagy, akitől életet kaptam.
Te vagy, akiért érdemes az élet,
És ha küzdenem kell, akkor se félek.
Angyalok serege vigyázza utad,
Ha biztonság kell, karom megnyugtat.
A világnál jobban szeretlek Téged,
Életem értelme benned
napról napra újra éled.
És te vagy, akitől életet kaptam.
Te vagy, akiért érdemes az élet,
És ha küzdenem kell, akkor se félek.
Angyalok serege vigyázza utad,
Ha biztonság kell, karom megnyugtat.
A világnál jobban szeretlek Téged,
Életem értelme benned
napról napra újra éled.
2014. november 5., szerda
Mennyi szépség van a művészetben...
„Mennyi
szépség van a művészetben! Ha az ember csak vissza tud emlékezni
mindarra, amit látott, akkor már sosem henyél, igazában sohasem
magányos, és nincs többé egyedül.” Vincent van Gogh
 |
| VINCENT VAN GOGH (1853-1890): STILL LIFE WITH APPLES, PEARS, LEMONS AND GRAPES (1887) |
2014. október 31., péntek
KASSÁK LAJOS: MINDENKIHEZ
Ne kövezzetek meg jó emberek
ha egyszer rámtaláltok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.
Nem az vagyok én
akinek ti láttok engem.
Árnyék és fény
izzó nyár és fagyos tél
egyformán eltakar előletek.
És íme bevallom
önmagam takarom el önmagam
nem miattam hanem magamért
mint az a gyermek aki bújócskát játszik.
Csak akarnia kell és láthatatlanná válik
a házban ahol együtt él a családdal
vagy az utcákon tereken
ahol az emberek tömegei sodródnak körülötte
azt hiszi senki se látja
és játsza együgyű játékait
önmagával önmagának.
Így élek én is mintegy kiszakadtan a világból
s mégis mindenütt jelenvalón.
Egy szem vagyok a testvéri szeretet füzérében.
szenvedve mindenkiért
és harcban mindenkiért
de sosem mutogatva magam a fórumokon.
Olyan vagyok ahogyan az elvetett magból kikeltem
És nem szégyenkezem miatta.
Tudom jól tiszták a kezeim
nyelvem nem árulja el barátaimat
nem felejtem el halottaimat
s hogy ti másnak láttok engem mint aki vagyok
ám legyen
csak arra kérlek benneteket
jó emberek
ne kövezzetek meg ha egyszer rámtaláltok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.
ha egyszer rámtaláltok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.
Nem az vagyok én
akinek ti láttok engem.
Árnyék és fény
izzó nyár és fagyos tél
egyformán eltakar előletek.
És íme bevallom
önmagam takarom el önmagam
nem miattam hanem magamért
mint az a gyermek aki bújócskát játszik.
Csak akarnia kell és láthatatlanná válik
a házban ahol együtt él a családdal
vagy az utcákon tereken
ahol az emberek tömegei sodródnak körülötte
azt hiszi senki se látja
és játsza együgyű játékait
önmagával önmagának.
Így élek én is mintegy kiszakadtan a világból
s mégis mindenütt jelenvalón.
Egy szem vagyok a testvéri szeretet füzérében.
szenvedve mindenkiért
és harcban mindenkiért
de sosem mutogatva magam a fórumokon.
Olyan vagyok ahogyan az elvetett magból kikeltem
És nem szégyenkezem miatta.
Tudom jól tiszták a kezeim
nyelvem nem árulja el barátaimat
nem felejtem el halottaimat
s hogy ti másnak láttok engem mint aki vagyok
ám legyen
csak arra kérlek benneteket
jó emberek
ne kövezzetek meg ha egyszer rámtaláltok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)