Németh György ~ Erről-arról 1.

Az öregkorára cinikussá keseredett Goethe azt írja: az emberek elől érdemes, sőt inkább el kell hallgatni az igazságot, legalább tudjuk, a politikusok olvasnak Goethe-t is…
A mai élet zűrzavarában a boldogság vagy boldogtalanság szavak már gyakran elvesztik személyes értelmüket, helyükre a gazdasági válság, pénztelenség és munkanélküliség kerül…
Sajnos a műveltség és az erkölcs a szó igazi értelmében már nem „életforma szerű” követelmény…
Időnként lemondunk valamiről. Azután az élet nem mindig érzékelhető erői, úgy rendezik a lehetőségeket, hogy amiről lemondtunk egyszerre csak alakot kap…
Mit mondhat az ember Istennek, önmagának és a világnak, talán a Miatyánkot… ~ Németh György, Egy gyógyszerész feljegyzései

Az ember kedélye...

Az ember kedélye a Karácsony est és a Szilveszter éjszaka közötti időben kissé megereszkedik… Elfelejti a prózát és az egyszeregyet… valami tisztább, művészibb és megnyugtatóbb után vágyakozik. Egy komoly matematikusokból álló társaság, amely kék csájalángokkal és pezsgődurrogással köszöntötte az újévet, szintén ennek a hangulatnak hódolt, amikor a félig homályos szalonba léptem. Az asztalon, mintha csak társasjátékot játszottak volna, egy hófehér kartonlap volt. A kartonon két párhuzamos vonal. Valaki felkelt, s egy tűt behunyt szemmel, egészen a véletlenre bízva magát, rádobott a síkos kartonra vagy százszor egymás után. Aztán a társaság számolni kezdett... A dobások számát elosztotta azzal az összeggel, mely azokat az eseteket fejezte ki, melyekben a tű a véletlen ötletéből metszette a parallel vonalat. És az eredmény minden esetben ugyanaz volt: a π (pi), a Ludolf-féle szám (a kör kerületének és átmérőjének viszonyszáma)… Megismételték a kísérletet egyszer, kétszer, háromszor, sokszor; az eredmény egyre pontosabb lett. Az ősrégi szám, melyet még Arkhimédész számított ki, fatális biztonsággal ütötte ki fejét az esetlegességek kusza homályából…

Figyelni egymásra...

Ha önzők vagyunk, képtelenek leszünk megismerni egymást, figyelni egymásra és törődni egymással. Az egymásra való odafigyelés és szeretet az a lehetőség, amely élteti, életben tartja a kisebb-nagyobb emberi közösségeket és ez, az egész társadalmunknak is létfontosságú alapja. A gazdasági egymásrautaltság, a történelmi összetartozás, társadalmi, politikai erők mind fontosak, de szeretet és törődés nélkül nincs, és nem is maradhat fenn egy közösség. Egyetlen társadalom sem képes működni szétszakított és elidegenedett egyének összességeként. Persze szeretni nem lehet általában, elvontan és elméletben, hanem, csak konkrétan, itt és most. A szeretet köreiből kialakuló szolidaritás, képes lesz összetartani a társadalmat, és valódi közösséget kovácsolhat az emberekből… úgyhogy van feladat 2014-re!

Németh György ~ Az igazi feladat

Az igazi feladat mégsem a túlélni, hanem a magamévá élni az időt… és öröm kell, öröm öröm… olyan gyönyör, mely már közel van a halálhoz. A gyönyör talán még a versnél is, a zenénél is több… vagy talán ugyanaz… ~ Németh György, Egy gyógyszerész feljegyzései

A szegénység titkai

Hol van az erkölcsi igény, amely megközelítheti a szegénység titkait? És melyik társadalmi rendszer tud változtatni a szegénységen? Ki a szegény, és kinek az áldozata? Sok a megválaszolatlan kérdés, irtózatos dolog ez…

Az igazi művekhez

Amikor a könyveimet rakom rendbe a polcokon, mindig elcsodálkozom, milyen sokat írtak az igazi írók. És hogy nem lehet bízni az egykönyvű írókban. Például Stendhal, aki szűkszavúnak tetszik s az is volt, rengeteget írt, leveleket, naplót, úti jegyzetet, egy hatalmas bár néha láthatatlan életművet. Életművéből  a hivatalos remekművek, a Vörös és fekete,  A pármai kolostor úgy magasodnak ki, mint a székesegyház tornya egy kis városból. De a székesegyházhoz elébb meg kell alkotni a várost is, amely körülveszi, mert önmagában értelmetlen. Így azután az író töméntelent kénytelen alkotni és építeni, mellékesen, amíg eljut feladata igazi értelméhez, igazi műveihez. E mellékes és csaknem láthatatlan alváz, a rengeteg „egyéb” írás és környezet nélkül, nincs remekmű, nincs székesegyház, nincs torony…

A hit...

Ha időnként megvizsgáljuk Istenhez való viszonyunkat és ebben elharapóztak a hitetlenség vagy akár a babona elemei, gyors cselekedetekre van szükségünk. Hitünket vissza kell állítani, hogy méltó legyen az Istenhez és az emberhez. Azokat a kényszer cselekedeteket, mint a rimánkodás, hajlongás, „vakhit” el kell hagynunk és méltó megbecsült magatartást és hitet kell mutatnunk az Isten felé. Ez a kötelességünk Isten irányába és ez ad rangot a hitünknek is…

Németh György ~ Nagy tapasztalat

Ha az ember már annyira tapasztalt, hogy semmi sem lepi meg, minden „meglepőt” rögtön ki tud számítani, helyére tud tenni… tehát a meglepetés pillanatában megszűnik a „meglepő”… szegényes élete lesz, egyszerűen kimarad az élmények, a tünemények világából…  ~ Németh György, Egy gyógyszerész feljegyzései