Amikor a könyveimet rakom rendbe a polcokon, mindig elcsodálkozom,
milyen sokat írtak az igazi írók. És hogy nem lehet bízni az egykönyvű írókban.
Például Stendhal, aki szűkszavúnak tetszik s az is volt, rengeteget írt,
leveleket, naplót, úti jegyzetet, egy hatalmas bár néha láthatatlan életművet. Életművéből
a hivatalos remekművek, a Vörös és
fekete, A pármai kolostor úgy magasodnak
ki, mint a székesegyház tornya egy kis városból. De a székesegyházhoz elébb meg
kell alkotni a várost is, amely körülveszi, mert önmagában értelmetlen. Így azután
az író töméntelent kénytelen alkotni és építeni, mellékesen, amíg eljut
feladata igazi értelméhez, igazi műveihez. E mellékes és csaknem láthatatlan
alváz, a rengeteg „egyéb” írás és környezet nélkül, nincs remekmű, nincs székesegyház,
nincs torony…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése